~Ötödik kör~Harmadik rész~

Sziasztoooook! Kicsit siettem ezzel a résszel, ezért a vége szerintem kissé összecsapott lett... De mondjuk nem is tudtam volna jobban leírni.... Na mindegy :)
Komizzatok, pipázzatok és iratkozzatok fel :D
OMFG a MM klipp :33333333 (ez baromira ide tartozik, jaja xd), aki nem látta, feltétlenül nézze meg!!! *-----*
Ééés BOLDOG SZÜLINAPOT HAZZAAAAA! :DDD
Kellemes olvasást, és a kövi részig sziasztoook :*


-Próbálj fentmaradni! - kiáltja nekem Niall kétségbeesetten, de ebben a pillanatban máris maga alá temet avíz. Próbálok visszajutni a levegőre - sikertelenül...

                                                      ****Egy órával ezelőtt****

*Liam*

Reggel szinte egyszerre kelünk fel a sátorban. Mikor kinyitom a szemem, azt látom, hogy Harry értetlenül nézelődik körbe.
-Szia... Jól vagy? - kérdezem aggódva, miközben felülök. Harry bólint egy aprót, majd rám néz. Szemében tisztán látszódik az ijedség.
-Az nem álom volt...? - motyogja alig hallhatóan, mire felsóhajtok.
-Sajnos nem... Gyere, menjünk ki! - Louis és Zayn nincsenek sehol, biztos kimentek, Niall pedig itt ébredezik mellettem.
Harryvel kikászálódunk a sátorból, majd felegyenesedünk. Mikor ránehezedek sérült lábamra, önkéntelenül felszisszenek.
-Mi a baj?-néz rám aggódva Harry.
-Leestem egy fáról.- mondom halkan, majd körbenézek. A vagon mellett a földön egy levél hever. Fura... Miért nincs valahova felragasztva, vagy valami ilyesmi? Lehajolok és felveszem a földről.
-Fiúúúk!- hallom Louis kiálltását a lépcsők felől. Odakapom a fejem, Lou lihegve rohan felfele.
-Zayn eltűnt!- lihegi mikor mellénk ér.
- Hogy mi?!- kérdi Niall sokkosan, mikor mellénk ér
-Nics sehol!Mikor pár perce felkeltem, ti még aludtatok, de Zayn nem volt sehol. Kijöttem, keresni kezdtem, de nem találom!!!
Hirtelen erős készdtetést érzek arra, hogy elolvassam a levelet. Miért van olyan érzésem, hogy onnan kiderülhet hol van Zayn? Lehajolok és felveszem a levelet. Elősször csak magamban olvasom el. Az utolsó sornál azonban teljesen lefagyok, nem birok megmozdulni az ijedségtől.
-Mi van már Liam?! - kérdi türelmetlenül Louis, majd kikapja a kezemből a levelet és hangosan olvasni kezdi:

"Menjetek be a bányába és kövessétek a jeleket, melyek elvezetnek a vasúthoz. Menjetek végig a Romvasúton, majd lent szálljatok be a csónakba és evezzetek el egészen a célig.

A cél: Zayn.

Játékvezető"

-Hogy micsoda?! - kiált fel Niall és kikapja a levelet Louis kezéből. Jó sokszor elolvassa a kis szöveget, mire teljesen felfogja. Zayn a cél... Meg kell találnunk!
-Induljunk el! Gyorsan! - mondja kétségbeeséssel a hangjában Harry. Azonnal elkezdünk pakolni, a hátizsákokba beledobáljuk a hálózsákokat, a sátrat - ki tudja, lehet hogy még szükség lesz rájuk - meg persze a maradék élelmet. Mindannyiunk hátára kerül egy hátizsák, majd a levél utasításait követve elinduolunk a bányába.
A bánya sötéjét csak pár petróleum lámpa (link, csak a móka kedvéért ;D ) és a neonzölden világító nyilak törik meg, melyek elvezetnek egészen egy nagyobb teherszállító vagonig, amilyen a kinti is volt.

(csak egy darab ilyen vagon, de csak ilyen képet találtam-szerk.)

 A vagon előtt véget ér a föld, csak a sínek vezetnek valamerre. Na ne! Ezt biztos nem!
-Ugye nem az lesz amire gondolok? - töri meg a nyomasztó csendet Niall, mire bólintok.
-Szerintem pontosan az lesz, amire mindannyian gondolunk...
-Most komolyan?! Egy régi bányai vasúton kell lemennünk?! - kérdi kétségbeesetten Louis.
-Zayn a tét, ezt ne felejtsük el! - mondja határozottan Harry. Igen. Zayn. Őmiatta megteszem!
Elindulok a vagon felé, majd beleszállok.
-Na jöttök, vagy egyedül kell menjek? - fordulok a fiúk felé, próbálva ignorálni megerőltett bokám fájdalmas lüktetését. A fiúk haboznak egy kicsit, majd beszállnak mellém. Mielőtt elindulunk lefele, csak egyetlen gondolat jár a fejemben: vajon okkal a neve Romvasút?
Próbálok csak arra koncentrálni, hogy Zayn élete a tét.
-Fiúúúúúkáááááááá!!! - akar szólni Harry, de a végére egy kiáltás lesz belőle. A vagon hirtelen megindul sebesen lefele egy rohadtul meredek lejtőn! Mindannyian felkiáltunk ijedtünkben, hogy ez itt a vég, de szerencsére nem...
Sokáig "utazunk" így, egymásba és a vagonba kapaszkodva, és egy percig se bíztunk abban, hogy túl fogjuk élni... Pár perc múlva azonban víz csobogását hallom meg. Víz alatti folyó? Igen, azt hiszem az... Hirtelen meglátom a vasút végét, a vagon is lassulni kezd. Végre...
Mikor végre megállunk a vízalatti folyó partján, remegő lábakkal kiszállunk a vagonból. Lábaim itt adják fel, összecsuklanak alattam. A fiúk persze azonnal a segítségemre sietnek, gyorsan kicserélik a kötést a lábamon. Pár perc múlva már rá bírok állni, gyorsan odasietünk az előkészített csónakhoz az evezőkkel. De... A folyó...
-Ez rohadt veszélyes... - fejezem be a gondolataimat hangosan. Alig látni valamit, bár pár petróleum lámpa megvilágítja a hömpölygő vizet. De akkoris. Ki tudja hol vannak víz alatti sziklák, vagy bármi, amire simán felkenődhetünk.
-Muszály megpróbálnunk... - mondja halkan Niall. Igen... Meg kell tennünk... Zayn miatt! Igen! Megteszem!
Egy kis habozás után mindannyian beszállunk a csónakba. Megragadunk egy-egy evezőt, majd ellökjük magunkat a parttól. És kezdetét veszi az újabb küzdelem...
Többször is majdnem nekimentünk a sziklafalnak, vagy pár kiálló kőnek, de hála a csapatmunkánknak, túléltük. Huh... Viszont ez a hely, ahova kerültünk, nagyon nem huh...
-Fiúk! - hallom meg hirtelen Zayn rémült hangját. Körbetekintünk a nagyobb barlangszerűségben, ahova jutottunk. Egy kisebb föld alatti tó közepén állunk a csónakkal, ez a helység már sokkal megvilágítottabb. De...
-Zaaaaaayn! - kiállt fel kétségbeesetten Niall, a falból kiálló sziklapárkányon álló Zaynt nézve...