~Ötödik kör~Második rész~

Először: Wow!
Másodszor: Aztarohadt!
Mikor kitaláltam ezt a blogot, reménykedtem benne hogy sikeres lesz, na de hogy ennyire?! 5 nap alatt majd 300 oldalmegtekintés és +2 feliratkozó!
Imádlak Titekeeeeeet!!! :D
Köszönöm a komikat és a díjat is, nagyon jól estek! (Nem fogom bevezetni a komihatárt, de ne fejezzétek be a komizást ;D )
A rész egy kicsit  nagyon rövid lett, de remélem mindenkinek meg fog felelni :D
A vége felé, mikor írtam, akkor elkezdtem könnyezni... Szerintem belőletek is egy pici sírást fog kiváltani. Ne aggódjatok, nem hal meg senki. De a jövőről szól.
Kellemes olvasást és a kövi részig sziasztok! :*

"Egyik kezével elengedi a gerendát, amibe eddig kapaszkodott és felénk nyújtja kezét. Ujjaink már megérintik egymást, mikor a deszka hirtelen leszakad a súlya alatt..."

*Zayn*

Az utolsó pillanatban sikerül megragadnom Harry karját, a másikat pedig Liam kapja el. Miközben a deszka a mélybe zuhan, teljesen felhúzzuk Harryt. Lihegve terülünk ki mindannyian a földön, a kékből lassan narancsba átmenő eget bámulva. Louis azonnal megöleli barátját, aki azonban ájultan csuklik össze a karjaiban.
Niall gyorsan Harry nyakához nyúl, majd megnyugodva kifújja a levegőt.
-A pulzusa az egekben van, de van. És nem olyan gyors, mintha szívrohama lenne. Biztos csak a sokk... - mondja halkan.
-Ha Harry helyében lennék, akkor.... Nem hiszem hogy meg bírtam volna csinálni... - motyogja maga elé nézve Louis, egy pillanatra sem engedve el Hazt a karjai közül. Tisztában vagyunk azzal, hogy Larry nem létezik (Sorry Larry shipperek-szerk.), de annyira cukik együtt! Louis olyan Harrynek mint egy gondoskodó báty, vagy mint egy védő őrangyal. Inkább a második. Mindig ott van Neki, ha baj van, vagy csak simán szüksége van valakire, aki biztatja és vigasztalón megöleli. Harry Louis nélkül már régen feladta volna. Hogy mit? Mindent.
A gondolkozásomból egy egyre közeledő, nyikorgó hang ébreszt fel. Mindannyian a bánya bejárata felé kapjuk a fejünket. Tényleg, a feladat... A monitorra pillantok, ám az üres, ki van kapcsolva. A bejáratból egy régi vagon gurul ki, melyet a sín végén felállított deszka állít meg.
Felállok a földről és odasétálok hozzá, majd belenézek. Mindenre számítok, csak erre a látványra nem.
-Hálózsákok! És sátor! - szólok a fiúknak, mire Niall is idejön mellém. Együtt áttanulmányozzuk, megnézzük a csomagot: 5 hálózsák, egy nagy sátor, elsősegélydoboz, élelem, víz, gyufa, meg persze egy levél, melyet kezembe véve hangosan olvasni kezdek:

"Sajnos ma már nem jut idő az Ötödik körre. Holnapig aludjátok ki magatokat és készüljetek fel. Holnap megkapjátok a következő utasításokat.
NEM MOZDULHATTOK EL A PÁRKÁNYRÓL!!!
Játékvezető"

-Elmeroggyant... - morgom az orrom alatt. De miért nem mozdulhatunk el a párkányról? Talán van itt a közelben valami, amit nem találhatunk meg? Áh, inkább hagyom. Nem éri meg kockáztatni a saját és a fiúk életét ez miatt.
Niallel gyorsan felállítjuk a sátrat. Liam minden áron segíteni akar, de mindig mikor feláll, visszaparancsolom a földre. Louis az egyik hálózsákra fekteti a még mindig ájult Harryt, majd rendesen ellátja Liam sebét.
Míg Niall a sátorral cseszekedik, addig én visszamegyek a vagonhoz. Az alján még találok pár farönköt, melyeket a fiúkhoz viszek. Elrendezem, majd a gyufával meggyújtom őket, miközben a Nap lassan eltűnik a horizonton-és őt követi a meleg is. Előző este is nagyon hideg volt, örülök, hogy végre valamilyen tető van a fejem felett, még ha az egy sátor teteje is.
A sátor elég nagy, akár tizen is elférhetnénk benne. De szerencsére nincs itt senki rajtunk kívül, aki az életéért küzd. Vagy mégis? Vajon mi lehet most Perrie-vel? Ő is itt van? Vagy egy másik szigeten? Vagy otthon, arcát a párnájába temetve zokog, mert nem tudja hova tűntem?
Ebben a pillanatban eldöntöm, hogy túlélem ezt a "játékot". Nem fogom egyedül hagyni Perriet. Haza fogok menni Hozzá, és végre feleségül veszem. Aztán mikor lejár a szerződés, kilépek a bandából, ahogy Louis és Liam is tervezik, és Perrie-vel családot alapítunk. Lesz egy szép kis családi házunk, melyben minden meglesz, amire szükségünk van. Lesznek gyerekeink, akiket szeretni fogunk és ők is minket. Lesznek igazi barátaink, akik nem csak azért vannak velünk, mert híresek vagyunk/voltunk. És ami a legfontosabb: lesz egy szerető családunk.