~Hatodik kör~Első rész~

Hiiii evribodé! :D

Hamarabb kész lettem a résszel, úgyhogy máris olvashatjátok! :)

Köszönöm szépen a 4900 oldalmegjelenítést, 20 feliratkozót és az előző bejegyzéshez érkezett komikat, csak így tovább! ;D

Előre szókok, hogy bocsi a szóismétlésekért és a rövid szemszögekért, de remélem így is tetszeni fog! <3

Kellemes olvasást! :*

Ui: Ha valakinek nem tetszik a blog, akkor az vagy kultúráltan mondja el, vagy sehogy! Szerintem senki se kíváncsi arra, hogy "Nagyon ratyi blog", meg hogy "Ásd el magad"! Köszönöm!

"A barlangban levő öt úton keresztül jussatok el a felszínen levő tóhoz.
Szabályok:
1. Egy úton nem mehettek egyszerre többen
2. Mindenki csak a saját útján mehet
3. Nem segíthettek egymásnak
AKI MEGSZEGI A SZABÁLYOKAT, AZ MEGHAL!
Játékvezető"

*Louis*

Hangosan olvasom fel a levelet, melyet a földalatti tó partján találtam pár percel ezelőtt. Körbenézek, a barlangból tényleg van öt szárazföldi kijárat. És mindegyik mellett van egy vagy két betű: Lo, Z, N, Li, H.
Louis, Zayn, Niall, Liam, Harry. 

Erre viszont egy heves vita alakul ki közöttünk, melynek témája: Liam bokája.
Mindannyian azt állítajuk, hogy Liammel megyünk, mire ő erősen tiltakozni kezd:
-Nem éri meg, hogy miattam kockáztassátok az életeteket! - tiltakozik.
-Dehogynem! - mondjuk egyszerre.
-Mi van, ha valami olyan akadájba üközöl, amin a lábad miatt nem tudsz átmenni? - érvel Harry okosan.
-Akkor kitalálok valamit! Van eszem!
-De nem érted, hogy ez a terve?! Hogy szétválasszon, aztán egyenként megöljön minket?! - emeli fel egy kicsit a hangját Zayn.
-Ha meg akart volna ölni minket, akkor már régen halottak lennénk!
-De ez egy EMLEBETEG! MEG AKAR MINKET ÖLNI, ELŐTTE VISZONT MÉG AZ ŐRÜLETBE KERGET! - az egész helység Harry hangjától zeng, de nem hülyeséget mondott, vagyis inkább kiabált!
-Pontosan! Nem hagyunk egyedül SENKIT! - szólal meg most először Niall.
-Együtt megyünk! - mondom azonnal.
-De akkor mindannyian meghalunk! - ebben viszont Liamnek igaza van... - Ha követjük a szabályokat, akkor talán mindannyian kijutunk innen élve! De ha nem, akkor erősen kétlem, hogy lesznek túlélők! - és Liam kimondta a nap legnagyobb igazságát...
Mit tegyünk most?

                                        ****

*Mindenki*

Pár perc múlva felszerelkezve állunk a kijelőlt járatok előtt. Szinte egyszerre veszünk egy mély levegőt, majd egymásra nézünk és szótlanul elbúcsúzunk egymástól. Nem tudunk mondani semmit, így felkattintva a hátizsákokban talált elemlámpákat belépünk az előttünk elterülő sötétségbe.

Sötétség vesz körül, szinte fogva tart. Az elemlámpa erősen világít, de a sötétség mintha még azt a kevés fényt is elnyelné. Az alagút mintha a végtelenségig folytatódna, mintha sose lenne végre. És mi van, ha tényleg nincs? Ha ittmaradok örökre, élve eltemetve? Mi lesz a többiekkel? Ők vajon kijutnak innen? Kezdek félni. Oké, eddig is féltem, de most kezdem elérni azt a szintet, hogy teljesen be fogok pánikolni...

*Louis*

Hosszú idő után megkönnyebbülve veszem észre az alagút végén a nap fényét. Alig látható, még nagyon messze van, de ott van! A kijárat! Pár perc múlva a talaj homokossá változik lábam alatt, amin nem olyan könnyű haladni. Minden lépésnél bokáig süppedek a homokba, nemsokára egy kis pihenésre van szükségem. Karommal a falnak támaszkodva megállok egy kicsit, hogy kipihegjem magam.
Hirtelen azt veszem észre, hogy a karom magasabban van, mint a fejem. Mi a fene? Észrevétlenül fejjebb csúszott volna a hideg kőfalon? Próbálok továbbmenni, de nem bírom megmozdítani a lábam! Ijedten lenézek és levilágítok a zseblámpával a lábaimra, melyek térdig a homok fogságában vannak.
Futóhomok!

*Zayn*

Hirtelen hangokat hallok meg, melyek semmi jót nem jósolnak. Elemlámpám fényét a járat tetejére irányítom. A levegő is belém szorul a látványtól.
Denevérek!
Eddig biztos aludtak, de az elemlámpa fénye felébresztette őket...

*Niall*

Rohanok. Menekülök.  Egy egész sereg üldöz a keskeny járaton át, miközben az én erőm egyre csak fogy. Hátrapillantok, de csak az ezernyi vörös pontot látom.
Hogy mik üldöznek?
Patkányok.
Éhes, vérszomjas patkányok.

*Liam*

A fiúk szerintem potyába aggodalmaskodtak. A lábaimat nem is használom. Csak a karjaimat, miközben a szakadék felett lelógó indákon mászok a túloldalra...

*Harry*

Mostmár étem, mit érezhetett Zayn, mikor éppehogy csak annyi szilárd  föld volt a lába alatt, hogy ne zuhanjon a mélybe. Csakhogy nem vagyok biztos abban, hogy ennek a szakadéknak is az alján víz van...
Óvatosan lépkedek a kiszögelléseken az alattam elterülő végtele sötétség felett...