2014. február 7., péntek

~Ötödik kör~Negyedik rész~

Sziasztoook! :D OMFG, túlléptük  4100 oldalmegjelenítést, nagyon szépen köszönöm! :D
Köszi az előző részhez érekezett komikat és pipákat is, ne fejezzétek be egyiket se, meg persze iratkozzatok fel :DDD
A részhez csak annyit, hogy ez szerintem az eddigi legizgalmasabb, és egyben utolsó az Ötödik körben (nyugi, a blogban még nem :D)
Kellemes olvasást és a kövi részig sziasztok! :*
Zuzaa Zuzii

*Zayn*

Nem tudom mi történt...
Az utolsó emlékem, hogy a levelet olvasom...
A fiúk még alszanak, de én ilyen helyzetben nem vagyok rá képes. Kimászok a sátorból és meglátom a levelet. Odasétálok lassan, a kezembe veszem és olvasni kezdem. Teljesen sokkol, de felfogni sincs időm, mert hirtelen egy émelyítő szagú zsebkendő nyomul az arcomra, pár erős kéz pedig szorosan lefog. Szinte azonnal elnyel a sötétség...
Mikor magamhoz tértem, egy földalatti tó felett feküdtem egy sziklapárkányon.
Pár petróleum lámpa megvilágítja a helységet, így jól látom a folyót és a vízesést is, melyek a tóba folynak bele.
Megkötözve nem vagyok, de elszökni sem tudnék, arra se bírok rájönni, hogyan tudtak ide felhozni.
De nem is ezekkel van a baj...
Hanem azzal, hogy a párkány szépen lassan összeomlik.
A széléről fokozatosan potyognak le a kisebb-nagyobb szikladarabok, fél óra alatt már egy méternyi eltűnt a tó fenekén.
Miért vagyok egyáltalán itt? Miért hoztak ide? Miért nem maradhattam a fiúkkal?
Most meg fogok halni?
Nem!
Nem szabad így gondolkoznom!
A fiúk majd segítenek, biztos vagyok benne!
Ugye?
...
Inkább nem is gondolkozok... Nem akarom azt hinni, hogy a fiúk cserben hagynak, vagy nem találnak meg időben. Mert ez nem igaz! Igen! Meg fognak menteni!
Viszont mikor már csak fél méter marad a párkányból, rémülten állok fel, hátammal amennyire csak tudok, a falhoz préselem magam. Becsukom a szemem azért imádkozva, hogy a fiúk időben megtaláljanak.
-Zaaaayn! - hallom meg hirtelen Niall hangjat, kinyitom a szemem és lenézek. Egy csónakban ülnek mind a négyen. Végre! Megtaláltak! Igen!
Kiszállnak a partra, a lehető legközelebb rohannak hozzám, de a párkány nem a part, hanem a víz fölött van.
-Hogy kerültél fel oda? - kiált fel nekem Liam.
-Nem tudom! Itt tértem magamhoz! Könyörgök siessetek, mindjárt összeomlik alattam a párkány! - kiáltom vissza nekik kétségbeesetten. A következő pillanatban még pár szikladarab leesik a vízbe, ezzel bizonyítva szavaimat.
-Hogyan?! Túl sima a fal, nem tudunk felmászni! - állapítja meg Harry, mire még jobban félni kezdek.
-Talán... Talán ez az! Zayn! Fent tudsz maradni a vízen? - kérdi Louis, mire megrázom a fejem. Világéletemben rettegtem a víztől, nem voltam hajlandó belemenni a mellkasig érő víznél tovább, ezért azt se hagytam, hogy beirassanak úszásra.
-Figyelj! Csak annyi, hogy ugorj le! Ugorj bele a vízbe! Ne félj, ott leszünk körülötted és segítünk! - mondja az ötletét Louis.
-Ez nem jó! Ki tudja milyen mély a víz! Lehet hogy kitörné a lábát! - ellenkezik Liam, nekem pedig egyet kell értenem vele. Hiszen lent egy csomó, most lezuhant szikladarab is ott hever a tó fenekén...
Felkiáltok ijedtemben, kikor még egy darab lezuhan, közvetlenül a lábam alatt. Szerencsére sikerül megkapaszkodnom, de már csak épp annyi hely marad, hogy állni tudjak. Még egy darab leesik, és megyek vele együtt... (Még nem zuhan le, csak előre gondolkozik-szerk.)
Ezt a fiúk is észreveszik, ezért gyorsan levetik magukról a ruháikat, csak egy alsónadrágot hagynak magukon.
Ezt egy Bear Grills sorozatban láttuk, hogy hogyha nagyon hideg a víz, inkább vetkőzzünk le, hogy majd utána legyen száraz ruha, amit felvehetünk.
Belegázolnak a vízbe, de azér nem kis távolság van köztünk...
Próbálok nem a mélyre gondolni, fentre emelem a tekintetem.
Félek. Nagyon.
Hirtelen leszakad alattam az utolsó szikladarab is.
-Neee! Zaayn! - kiáltják mindannyian, miközben a jéghideg bízbe csapódok. Pár pillanatra sikerül feljutnom, levegőért kapkodok rémülten.
-Próbálj fent maradni! - kiáltja nekem Niall kétségbeesetten, de ebben a pillanatban már magába is nyel a víz...

*Liam*

A lábam miatt a partól kell tehetetlenül végignéznem, ahogy barátom fuldoklik.
Szerencsére a fiúknak sikerül talán idejében megmenteniük...
Kihúzzák a partra az eszméletlen testet, majd elkezdem adni neki a szívmasszázst (bocsi ha nyelvtanilag helytelen-szerk.).
Már könnyes szemekkel kezdtem feladni a reményt, mikor Zayn hirtelen elkezdi felköpködni a vizet a tüdejéből.
Sikerült...

6 megjegyzés: