~Tizedik kör~Epilógus~

Sziasztok! Huh... Hát ez is eljött! Itt a történt utolsó része és az epilógus, melyben majd csak magyarázatot adok pár dologra.
Szeretném megköszönni a sok támogatást amit Tőletek kaptam, a sok-sok kommentet és pipát, meg persze a 20 feliratkozót! Fogalmatok sincs mekkora örömöt okozott nekem az a pár szó, amit írtatok nekem, hogy kitartottatok mellettem a történet végéig.
Köszönöm azoknak, akik minden egyes résznél kommenteltek és tartották bennem a lelket, hogy igenis van valaki, aki olvassa a sztorit.
Remélem velem tartotok a történet második évadában is, mely szerintem aokkal jobb és izgalmasabb lesz, mint az első.
Kérlek titeket, értsétek meg, hogy ebben a történetben minden okkal történt, az is, hogy milyen sorrendben haltak meg, és az is, hogy miért pont az marad életben, aki marad. Ezeket majd csak a második évadban fogjátok megérteni, ami mellesleg jövő héten nyílik! Még nincs kész az oldal, de amint meglesz minden, máris közzé teszem Nektek a linket :)
Szóval... Ezennel ezt a blogot, 2014.3.1 - jén, összesen 7159 oldalmegjelenítéssel, 154 pipával, 56 kommenttel és 20 feliratkozóval bezárom!
Kérlek adjátok meg a tiszteletet az utolsó résznek, és mindenki aki elolvasott akár csak egy részt is a blogból, írja meg a véleményét a történetről! (Jöhet hideg-meleg)
Még egyszer itt utoljára kellemes olvasást és sziasztok! :*
Zuzaa Zuzii

~Tizedik kör~A végső harc~

*Harry*

Egy sötét helyen térek magamhoz. Az egyetlen fényforrás a rácsokon beszűrődő napfény, mely kellemesen cirógatja az arcomat.
Mi történt? Hol vagyok? És hol van Liam?!
Az az utolsó emlékem, hogy beszúrjuk a perecbe az ellenszert... Hirtelen felemelem a csuklóm. Üres. Megnézem a másikat is, hátha rosszul emlékszek és a másik csuklómon volt. De az is üres. Eltűnt a karperec!
Ez most jó, vagy rossz?
Körbenézek a helyiségben, ahova bezártak. Nem túl nagy, éppen hogy elfér a pakróc amin fekszek, és a wc. Jobban szemügyre veszem a vasrudakat, melyek elzárnak a külvilágtól.
Feltápászkodok a földről és kezeim a rácsokra teszem. Mintha börtönben lennék...
De még ennél is jobban sokkol amit kint látok: egy aréna. Olyan mint a Kolosszeum, óriási és félig romokban áll. Az egész ki van takarítva, a földet lágy homok fedi. Az egyik oldalon egy kis emelvény van felállítva, melyen egy nagy fotelszerű szék helyezkedik el. Mikor jobban megnézem, látom hogy egy trón az.
Mi a fene folyik itt? Oroszlánokkal kell majd harcolnom, mint a gladiátoroknak?
-Harryyyy! - hallom meg hirtelen Liam hangját, azonnal keresni kezdem a tekintetemmel.
Nem telik sok ideig, mire megtalálom. Ugyanolyan rács mögé van bezárva, mint én, pont velem szemben.
Mostmár tényleg jó lenne tudni hogy mi folyik itt!!!
A semmiből egyszercsak egy sötét alak jelenik meg a bal oldalaom levő bejáratnál.
Egy nő?!
Fekete ruhája lágyan simogatja a homokot, ahogy húzza maga után a hosszú anyagot. Arcát és haját egy szintén fekete sál takarja el, mely alól csak a szemei látszódnak ki.
Kínzó lassúsággal, mint egy királynő sétál fel a lelátóra, majd helyezkedik el a trónon. Két oldalán megjelenik egy-egy fegyveres őr.
Csak nem? Ő lenne a Játékvezető? Ő lenne az, aki már hármunkat megölt és végig rettegésben tartott?
Egy nő?!
Felemeli egyik kezét melyben valami kis tárgyat tart, mire a rácson levő elektromos zár kattan egyet. Veszek egy mély levegőt és kinyitom.
Kilépek a fullasztó hőségbe. A cellában kellemesen hűvös volt, kint viszont a nap elevenen megsüt. Liamre pillantok, megvonja a vállát - ő se érti mi folyik itt.
- Válasszatok egy fegyvert! - kiáltja nekünk parancsolón a Játékvezető. Mi van? Milyen fegyvert? Minek?!
Értetlenül nézek először a nőre, majd Liamre. Háta mögött észreveszem a falra erősített... Valamiket. Ilyen messziről nem látom mik is azok pontosan, leginkább hosszú botokra hasonlítanak.
Lassan megfordulok és teljesen lefagyok a látványtól.
A falra különböző hosszúságú és végű lándzsák vannak a falra erősítve. Hátrapillantok Liamre, aki ugyanolyan döbbenten figyeli a háta mögötti fegyvereket.
-Válasszatok! - kiáltja megint a Játékvezető, hangja furán ismerősen cseng. De honnan ismerem?
Végigvezetem tekintetem a lándzsákon, majd kiválasztok egy közepes méretűt, leveszem a falról. Sokkal nehezebb, mint amilyennek tűnik, viszont a kezembe tökéletesen illeszkedik, mintha nekem tervezték volna.
Visszafordulok Liam felé, ő egyel nagyobb méretű lándzsát választott.
A Játékvezető feláll a trónról és lassan az emelvény széléhez sétál.
- Ezt a játékot csak egy ember élheti túl! Valamelyikőtök a következő harc során meg fog halni, ezzel követve társaitokat! A nyertes élve hazamehet! - kiáltja nekünk a Játékvezető. De...
- Mi ellen kell harcolnunk? - kiáltom oda neki a kérdést.
- Egymás ellen! - hangján hallani, hogy vigyorog.
A vér is megfagy az ereimben, rémülten Liamre nézek, ki ugyanolyan tekintettel pillant vissza rám.
Valamelyikünknek meg kell ölni a másikat? Meg kell ölnöm Liamet, neki pedig engem?
De hát ez nem lehet!
- Nem! - kiáltja határozottan Liam.
- Nem? - a nő gonoszan felnevet. Ezt a nevetést is már hallottam valahol... - Ha nem fogtok harcolni, mindkettőtöknek lassú és fájdalmas halála lesz! - kiráz a hideg kegyetlen szavaitól, egy pillanatra sem kételkedek benne igazukban. Az átéltek után már bármit elhiszek neki.
Ismét Liamre nézek, kétsébeesett tekinteteink összefonódnak.
Mit tegyünk?
Harcolunk egymás ellen, hogy valamelyikünk meghaljon, vagy ellenállunk és mind a ketten szenvedni fogunk egészen a végig?
A Játékvezető nyugodtan visszaül a trónjára, közben egy pillanatra sem veszi le rólunk a szemét.
- Kezdődjön a harc! - egy gong hangja töri meg a kétségbeesett csendet, de bármerre is keresem, nem látom sehol.
Hirtelen azt veszem észre, hogy Liam elkezd felém rohanni, két kezemmel felemelem a lándzsát, hogy kivédjem a támadását.
- Mi a francot csinálsz?! - kérdem idegesen.
- Meg kell halnia valamelyikünknek Harry! És az a valaki én leszek! - mondja Liam határozottsággal a hangjában - Támadj! Ölj meg Harry!
- Mi?! Nem! - a Játékvezetőre nézek, majd vezetek egy álütést Liam lábára, de kitér előle - Nem foglak megölni Liam! Neked az agyadra ment ez az egész! Van fegyverünk támadjuk meg mi ketten azt a nőt! - mondom neki halkan, de kétségbeesetten. Nem akarom hogy bármelyikünk meghaljon!
- Nem Harry! Fegyveres őrök állnak mellette, te is látod! Lelőnének mielőtt a közelébe jutnánk! - megint rám támad, de kivédem, közben rájövök egy fontos dologra: ő nem támad igazából, egyáltalán nem üt erőseket és szándékosan úgy csinálja, hogy ki tudjam védeni. Csak tetteti, hogy le akar szúrni.
Én is azt teszem, párszor próbálkozok.
- Harry! Neked kell túlélned! Még fiatal vagy, előtted áll az egész életed, a családod! Esélyed van szólókarrierre is!
- De ez minden megvan neked is! Mennyivel vagy nálam öregebb?! Egy évvel Liam! Ne hülyéskedj! Nem foglak megölni! - mondom komolyan, mire befejezi ál-támadó mozdulatait és kiegyenesedik.
Elszántságot fedezek fel szemében, mikor újra belenézek.
- Akkor majd megteszem én! - ezzel maga felé fordítja a lándzsa hegyét és egy egyszerű mozdulattal a szívébe szúrja.
- Neee! - kiáltok fel rémülten, patakzó könnyekkel térde rogyok barátom immár élettelen teste mellett.
Feláldozta magát. 
Értem.
Nincs időm siránkozni, a gong ismét mélyen szólal meg.
Felkapom a fejem, mikor szemem sarkából látom, hogy a Játékvezető felém tart.
Letörlöm könnyeimet, még egyszer utoljára halott barátomra nézek, majd felállok és a nő felé fordulok.
- Ki a franc vagy te?! Mire volt ez jó nH! Miért kellett mindenkit megölnöd?! - kiabálom arcába ismét sírva. 

Nem mond semmit, csak lassan elkezdi letekerni fejéről a sötét sálat.

Gonoszan vigyorog rám, miután az anyag a földre hullik.

- Hiányoztam? - kérdi mézes-mázos hangon, de nem tudok másra gondolni, csak a sokkra.

-Te? - lehelem döbbenten, nem hiszek a szememnek...

~Epilógus~

A játék véget ért.

Mindenki halott, csak Harry nem.

A Játékvezető mindent előre eltervezett, olyan lelki állapotba kergette őket, hogy biztosan a fiatal fiú maradjon életben. 

Az egész Játékot leadta a TV-ben, egy hacker minden nap pontban este ötkor feltörte az összes adó rendszerét, és mindenki a küzdő fiúkat nézte. A felsőjükre szerelt rejtett mikrofonok segítségével mindent hallottak az emberek, amit beszéltek - még Liam és Harry utolsó beszélgetését is.

Eleinte mindenki feltűnési viszketegségnek titulálta el a műsort, de mikor Harryre félig holtan találtak rá Ausztrália partjain, elkezdtek kételkedni ebben.

A fiatal fiú kómába került, a rendőrség pedig nyomozni kezdett. A többi négy fiú sose került elő. Se élve, se holtan. 

Senki sem tudja ki a Játékvezető, csak Harry - ő viszont nem tudja elárulni. Az utolsó perceket már nem adták le a TV-ben. Harry zokogásával véget ért a műsor az emberek számára.

A Játékvezető kiléte örökre titok marad, erről majd ő gondoskodik.

A Játék véget ért.

A One Direction halott.

Vagy mégse?